A nagy Joalis-teszt

2015. 08.29.

Az utóbbi években elég érzékenyek lettek a fogaim. A fogorvosom minden kontroll alkalmával, azzal nyugtatott, hogy ez normális, tömöttek, különben is érzékeny vagyok stb., stb., Egyszer már annyira nyugtalanított, hogy nem a gyökér kezdett-e begyulladni, hogy végül azt mondta, szerinte nem, de rendben nézzük meg. Odaszólt az asszisztensnek, hogy: „Hideget kérek! ” és megmutatta milyen, amikor csillagos az ég. Azt hittem kiugrok a székből, emlékszem még a kezét is ellöktem, – amin jót nevetett – pedig nem vagyok dulakodós típus. Elnézést kért, hogy nem avatott be előre. Ő tudta, hogy fájni fog, ha él a gyökér. Hát élt! Közben még nem tudtam minek kell örülni, annak, ha fáj, vagy annak, ha nem. Maradtam volna csendben az érzékeny fogaimmal. Valami mínusz 6 millió fokkal kellett ezt leellenőrizni. Azóta se csipogok semmit, hogy szerintem milyen gyökeret kellene ellenőrizni.

A vándorfájások ezután is megmaradtak, de a jeges ellenőrzés éles emléke elringatta aggodalmamat. „Csak érzékeny.. Normális ez.. Mindenkinek fáj valamije és nem nyafog, kérdezősködik állandóan..

Így kell élni.. Fájva.. Nyögve.. Megmagyarázva…

Míg nem elérkezett a Változás Napja. Egy frekvenciaterápiás készülék kimutatta, hogy be vannak gyulladva a nyálmirigyem. Tessék? Ki a csuda gondol ilyenre, hogy nyálmirigy? Az ember amikor elmereng azon, hogy mi is van a szájában, eszébe jutnak a fogai, azok gyökerei (amik nem csípik a mínusz 6 milliót) a nyelve, nyála, mandulák, de ki gondol a nyálmirigyeire?

Rejtett gócot mutatott a gép, ahonnan a kórokozók valószínű hébe-hóba lebuliztak a foggyökerekhez, vagy az is lehet, hogy az ínyben is gócban rejtőztek. Így bevetésre kellett küldenem az Oro-dren nevű elhárító egységet, hogy térképezze fel a helyzetet és számolja fel a sunnyogókat.

Mondanom sem kell, hogy ha nem is volt K1, néha mégis inkább szotyolaként köptem volna ki a fogaimat szépen sorban, úgy fájt minden. Még az arcüreg magasságában is. Végig az íny, a fogak belseje. Minden nap méricskéltem az üveget, hogy mennyi van még vissza. Persze marha lassan fogyott, de végül elfogyott.

A vándorfájások elmúltak, de úgy döntöttem biztos, ami biztos beruházok egy ultrahangos fogkefére. Nem két pengő, de apránként az ember összerakja és legalább a fogak miatt nem kell nyögni.

Újabb probléma kipipálva.

2015. 08. 14.

Tegnap kaptam egy kis kritikát, hogy sok bejegyzésem túl rövid, amivel egyet kell hogy értsek. Azért nehéz ügy ez, mert személy szerint én azt szeretem, ha egy írás velős, lényegre törő, néha leíró. Mások a sztorikat szeretik. Idő is kell a rendszeres íráshoz és történés sem árt. Bár azt hiszem az időjárásról is tudnék pár sort gépelni minden nap. Például ma iszonyat meleg volt… A viccet félretéve, megpróbálok hosszabban írni, úgy, hogy ne menjen a rendszeresség rovására.

Egyelőre a Du-val legnagyobb meglepetésemre nem történik semmi érezhető. Ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozna. Csak arra tudok gondolni, hogy a veséimet sikerült jobb állapotba hozni. A mindennapokból eltűnt az éveken át tapasztalt fájdalom, tompa nyomás és az a nagyon zavaró szurkálás-szerű, „valami itt nagyon nincs rendben” érzés.

A legkeményebb cseppek egyike ez idáig a K1 volt. Nagyon nehéz szavakba foglalni ezt a tapasztalást, mert ezek személyes érzetek, érzések, de megpróbálom.

Már az első napok után az volt az érzésem, hogy ez kemény menet lesz. Tisztán érezhető volt, hogy az egész kismedencém érintett és az, hogy ez a csepp egyszerre fogja kezelni az egészet. A legnehezebb az első hónap után volt, olyan komoly csontfájdalmaim voltak, amiket az ember nem tapasztal a mindennapi élete során. Teljesen szokatlan ez a típusú fájdalom, hacsak az embernek nem a foga fáj, vagy eltört valamije. A fogászati csontfájdalmat sokan ismerjük, a legkiakasztóbb dolgok közé tartozik és csak arra gondolunk, hogy legyen már vége, mikor lesz már vége. Egy ponton túl az sem számít, hogy mitől. Ha kalapácstól kutacsra, úgy is jó.

Hát valami ilyesmi érzés volt, kicsit félelmetes, kicsit nyomasztó. Talán inkább az, mint kevésbé. Nem hagytam abba a csepp szedését és ennek az volt az oka, hogy tudtam azért fáj ennyire az egész medence-csont, mert jó nagy gáz volt. Akinek éveken át krónikus fertőzése van, előbb-utóbb a csontjait is kikezdi a probléma. Ezt ismerjük a fogászat témaköréből. A biofilm azt a téves látszatot kelti, hogy nincsen semmi baj, egy kis ez, egy kis az, egy kis krónikus fáradtság, egy kis rossz közérzet. Minden lelet negatív, „Maga menjen csak szépen haza, nincsen semmi baja, pusziljuk a Mamát”. Így az ember fertőzötten éldegél, de igazándiból csak tengődik. Egészségügyi szempontból biztosan.

Szóval tudtam, hogy tolni kell a K1-et akármennyire fáj, akármennyire ijesztő. Tisztában voltam vele, hogy ezt az állapotot én idéztem elő a cseppel, ezért bármikor abbahagyhatom és akkor vége lesz. Ez a helyzet felett érzett kontroll megnyugtatott. Nem így lett volna abban az esetben, ha mindez magától történik.

Tehát ott volt a szinte konstans csontfájdalom és a pulzáló, vinnyogó vesék. Biztos vagyok benne, hogy ez egy szélsőséges tapasztalat és sokaknak meg sem kottyan. Mindenkinek megvannak a legterheltebb szervei, testrészei. Nekem ez volt az.

Egy szó, mint száz, mindenkit arra biztatok, hogy ne ijedjen meg a nehézségektől, bármikor abbahagyhatja. Ilyen a regeneráció. Először sokszor rosszabb. Sokkal rosszabb. Majd jobb és egyre jobb.

A K1 nagy pálya. Egy nagyon jó pálya.

2015. 08. 12.

Ma reggel elfogyott az ATV, este kezdem a Du-t. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit művel a vesékkel. Az Uri dren-en és K1-en már túl vagyok, egyik sem volt kispálya, bár hozzá teszem a veséim voltak a legterheltebb szerveim mindvégig. Persze a szokásos induló adag, egy csepp. Szigorúan.

Hála Dr. Schüsslernek, a fejbőr viszketésem szinte teljesen elmúlt, egy nap már csak  egyszer-kétszer érzem. Természetesen a sót három hónapig mindenképpen szedem. Tovább nincs értelme, mert a szervezetnek pihennie kell.

2015. 08. 09. 

Évek óta van egy kis kemény csomó a jobb hónaljamban, amit eddig még semmivel nem tudtam megoldani. Egy bekeményedett nyirokcsomó, „a filter megtelt felirattal”.

Ma a kanapén, pihenés közben elkezdett fájni az egész hónaljam. Nem sokáig, úgy ismét egy-két percig. Ha ezt ez a csepp eltünteti, ígérem a jövőben én már csak Lym-mel koccintok!

2015. 08. 08.

Na, ettől a csepptől kicsit tartottam. A nyirokrendszer egy elfelejtett mostohagyerek, ahol nagyon sok probléma fel tud halmozódni, úgy hogy nem is tudunk róla. Akár évtizedekig megbújnak a kórokozók és méreganyagok, úgy, hogy közben halihózunk. Különböző dugulások, meg vizesedések alakulhatnak ki, megkeményedhetnek a nyirokcsomók, amiket sokszor kiműtenek, sorolhatnám. Sokaknak úgy terhelt a nyirokrendszere, hogy sejtésük sincs róla. Mindig az a parám a nyiroknál, hogy a toxinok visszakerülhetnek belőle a vérkeringésbe és megterhelik a szívet. El sem tudtam igazán képzelni mit és hol fogok érezni, hisz az egész testet behálózza.

A Lymet egy hónapja szedem és picit több fogyott el, mint a fele. Tegnap és ma is közép erősen lüktetett mindkét nyaki nyirokcsomóm és a térdhajlat nyirokcsomóinál éles, késvagdosós fájdalmat éreztem. Pont úgy, mint amikor elkezdtem szedni. Hála Égnek, csak úgy egy percig tartott megint! Szépen elmúltak az érzetek és megbizonyosodhattam arról, hogy a cseppek ott dolgoznak, ahol ígérik és ez megnyugtató. Egyébként a lépemnél is érzek mozgolódást, apró, közép erős szurkálást. Ez azonban több csepptől is lehet, úgyhogy ennél a jelenségnél csak találgatni tudok. Lehet a Lymtől, de az ATV-től, vagy az Antichemik-től is. Úgyhogy itt passzolok és mivel mindegyik cseppet szedem már pár hete, tényleg csak belemagyaráznám valamelyikbe. Még az is lehet, hogy a három együtt kell, hogy ezt elérjék. Sőt lehet, hogy a Nodegen is besegít. Mindegy is, a lényeg, hogy a lépben is folyik a munka.

2015. 08. 07.

Sietve megyek a Körúton, intézem a dolgaimat. Jó kis kánikula, aszfalt, szmog, zaj, ahogy az a pesti körutakon megszokott. Egyszer csak bevillan egy kép a gyerekkoromból, úgy hét-tíz éves lehettem. Sétálok a szüleimmel a lakótelepen. Ennyi a kép. Csak egy villanás. Mellé Zizi illat! Körbenézek, hogy vajon honnan jöhet. Cipőbolt, dohos kapualj, csöves pléd, mobil szervíz. Tehát nem a környezetben terjeng. Ami körülöttem van az poros szmog szag. Meg hát Zizi!? Legalább húsz éve nem is láttam, bár lehet, hogy még mindig gyártják. Persze egy cukrászdában lehet, hogy találkozhatnék hasonló illatokkal, de a bevillant kép segít ezeket a bizonytalanságokat eloszlatni. Ugyanis sok Zizit ettünk gyerekkoromban és pont abban az időszakban és pont azon a lakótelepen, ami egyezik a képpel, ami az illat mellé bevillant.

Ezért megingathatatlanul azt gondolom a kép és az illat azonos ponton kapcsolódik valahol a memória központban és a Nodegen ezt birizgálja, hasonlatosan a gyerektábor és a mosdó-szag esetében, ahogy azt az egyik korábbi bejegyzésemben írtam.

Zizi, mint pszichociszta! Azért ez vicces!

Komolyra fordítva a szót, nagyon érdekesnek találom a jelenséget, mivel fordított irányban ismerjük a szag, vagy illat és emlék útvonalát. Megérezzük a sült hekk illatát, vagy a poshadt iszap szagát és beugrik, hogy Balaton. Azonban az, hogy beugrik egy emlékkép a múltból és előhív egy illatot szokatlan. Ráadásul olyan illatot, amivel az ember évtizedek óta nem találkozott.

Valahol ez mérnöki pontossággal rögzítésre került az agyamban és lehet, hogy még egyéb helyeken is. Belegondolva felesleges információ. Semmi haszna nincs, nem emlékeztet arra, hogy valami romlott vagy kalóriadús dologról van szó, szép, nosztalgikus emlékeket sem hoz elő. Nem szerettem ott lakni és alapvetően akkoriban nem éreztem magam túl jól a bőrömben. Szóval a cukros, inkább kártékony, mint jótékony Zizi repülhet. Olyan ez, mint amikor nagytakarítunk a padláson és találunk egy szakadt, görbe esernyőt. Ki kell dobni. Nem őrizhetünk minden hülyeséget, mert helyet foglal, lehúz és ez az élet minden területén így működik.

Hajrá Nodegen!

2015. 08. 06.

Legnagyobb meglepetésemre azt a hírt kaptam Dettitől, a blog szerkesztőjétől, hogy a mai napon száz fölött volt a bekukkantók száma, aminek nagyon örültünk, hiszen csak pár napja él az oldal.

A legoptimistább verzióban is, úgy húsz emberre számítottam.

Így, nekem is komolyabban kell vennem egy-két dolgot az írással kapcsolatban. Többek között a címeket jobb, ha nem dátumként adom meg, hanem a témához kapcsoltan, ahogy egy igazi címhez illik, így később könnyebben lesznek kereshetők az egyes cseppek az Archívban. Ezen kívül rendszeresen kell írnom, mert ha van közönség, úgy az igazi.  Az első tucat cseppet is bemutatom, ahogy azt a bemutatkozásban ígértem. Erre azokat a csendes időszakokat fogom használni, amikor látszólag nem történik semmi, mert a cseppek szépen végzik a dolgukat.

Attól tartok, hogy az előző bejegyzésekből nem derült ki, hogy mindig négyes blokkban alkalmazom a készítményeket. Ez alól csak azok a ritka esetek kivételek, amikor valamelyik csepp miatt rázóssá válik a helyzet és egy következő csepp beépítésével az egész folyamatot megakasztanám azzal, hogy mindet abba kellene hagynom pár napra. Ilyen esetben maradok a hármas felállásnál. Történt ez a K1-nél is. Igen, az durva volt.

Azért nem egyszerre fogy el mind a négy készítmény, mert egyesével építem azokat a terápiába, így könnyítve meg a helyzetemet, hogy pontosan tudjam, érezzem, hogy az adott csepp mit csinál, hol hat.

Ez az oka annak, hogy egyesével jönnek-mennek a cseppek és mégis hármasával, négyesével dolgoznak. Ismerek olyan személyt, akinél a négy csepp egyszerre fogy el és négyet kezd egyszerre, napi kétszer tíz cseppel, intróban. Nem rossz! Valószínű én a székről is lefordulnék.

2015. 08. 05.

Két napja úgy viszket a fejbőröm, hogy legszívesebben levakarnám. Gondolhatnám, hogy betetvesedtem, de mivel a viszketés ott a legerősebb, ahol a hajas rész találkozik a nyak, vagy a homlok bőrével tudom, hogy Natrium Chloratum hiányról van szó. Ezt leellenőrizendő este belenéztem a tükörbe, hátha találok még az arcomon erre utaló jeleket. Persze nem kellett sokat keresnem, úgy csillog az orrom hegye, mint a diszkógömb.

Aki jártas a Schüssler terápiában tudja, hogy a Natrium Chloratumot (Nr. 8) a méreganyagok nagyon gyorsan leépítik a szervezetből. Ennek egyúttal örülnöm is kell, mert azt jelenti sikerült felkavarni az állóvizet. Komoly adagban elkezdtem pótolni, még nem érzek javulást, ami normális, hisz ez még csak tegnap volt.

Mindez jó buli a kánikulában.

2015. 08. 03.

Iszonyat idegesítő az üvegek cseppentőjének kialakítása. Vagy nem jön, vagy ömlik. Az ember tényleg idegrohamot kap. Kár, hogy egy csúcsterméknél ilyen részletek miatt kell bosszankodni. Ha nem jön rendesen a likból a tartalom, mindenkinek ajánlom a hústűt, megoldja.

Tóth Andrea vagyok. 2013-ban kezdtem el egy egészségügyi kísérletet, amelynek célja a testem teljes körű regenerálása, beleértve a patogén mikroorganizmusok alkotta biofilm fertőzöttség felszámolását is.

Ennek a kísérletnek fontos részét képezik a Joalis cseppek, amelyek tapasztalataim szerint egészen elképesztő módon képesek a lerakódott toxinokat kiüríteni a szervezetből. Célkitűzésem az összes Joalis készítmény, azaz közel 80 csepp végigtesztelése különböző kombinációkban, esetleg bizonyos cseppek használatának megismétlése, más kombinációs terv alapján.

A lelkesedésemet látva a Joalis szakmai központja felkért, hogy tapasztalataimat blogszerűen, írásban mutassam be a közösség javára. Ebben a kisérletben nagyon nagy segítségemre van a mások által hiper -érzékenynek tartott testérzékelésem. Remélem ez a jelenség mások hasznára is lehet.

Jelenleg a 14. cseppet szedem. Sorrendben a következők: Gyn-dren, Uri-dren, Gli-glu, Liv-dren, Cortex, K1, Chlamydia, Oro-dren, AM, Min-dren, ATV, Lym, Nodegen, Antichemik.

Egyelőre az utolsó két cseppet ismertetem és amennyiben érdeklődés mutatkozik az előző tizenkettőre, az azokkal kapcsolatos tapasztalataimat is szívesen megosztom.

A cseppeket nagyon lassan építem egymásra. Egy csepp per napról indulok.

2015. július 20.

Beszedtem egy cseppet a Nodegenből, várom a fejleményeket.

2015. július 22.

Ma, őszibarack hámozás közben rádöbbentem, hogy már vagy harmadszor jut eszembe ugyanazon a napon egy nagyon kellemetlen élménysorozat tízéves koromból, életem első nyári táboráról. A nap során többször, elszórt foszlányokban villantak be képek, érzések. Sőt még a közös mosdó szokatlan, azelőtt sosem tapasztalt, tucatnyi különböző fogkrém, szappan és tusfürdő alkotta párafelhőjének szagát is az orromban éreztem. Az egész nyomasztó légkör ráült a mellkasomra. Ez a tábor volt az első szüleimtől külön töltött hét nap, ahol gyakorlatilag család nélkül kellett jól és biztonságban érezni magam. A tábor azért volt nyomasztó, mert volt egy-két nyolcadikos srác, akik elég keményen vegzálták a kicsiket, ezzel az egész nyaralásból nyomasztó lidércet teremtve. Legalább négyszer-ötször bevillantak ezek a képek, mire tudatosult bennem, hogy én arra a bizonyos táborban eltöltött hétre gondolok, és feltehettem azt a kérdést magamnak, hogy miért jutnak eszembe ezek a dolgok, hiszen több mint 20 éve egyszer sem gondoltam rájuk. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd jóízűen haraptam egyet a már szőrmentes barackból és jókedvűen mosolyogtam, hogy: Ja persze, ez a Nodegen!

2015. augusztus 1.

Ma az Antichemik van soron. A szokásos induló adaggal, napi egy cseppel kezdtem.

2015. augusztus 2.

Apró szurkálásokat érzek a bal sípcsontom elülső-külső részén, a lépemnél és uro-genitális szakaszon. Fokozatosan emelem a csepp számot.